Világszerte a tüdőrák évente körülbelül 1.6 millió halálozásért felelős. Ez azt jelenti, hogy évente többen halnak meg tüdőrák következtében, mint emlő-, vastagbél- és prosztata rákban összesen.
Pedig a tüdőrák az 1800-as évekig az orvosi szakirodalomban ismeretlen fogalom volt, sőt 1900-ban csupán 140 dokumentált tüdőrákos esetet tartottak nyílván. Ebben az időben az orvosok olyan ritka betegségként tartották számon a tüdőrákot, amivel egy orvos várhatóan csak egyszer találkozhat életében. Aztán a dohányzás fokozatos elterjedésével a tüdőrák gyakorisága is drámaian megnövekedett. De az ok-okozat eleinte nem volt egyértelmű. Tudományos körökben többen az iparosodással járó környezetszennyezést, az aszfaltutakat, sőt az 1918–1919-es évek között dúló globális influenzajárványt is okolták. Majd az egyre javuló adatgyűjtési gyakorlatok és diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően nyilvánvalóvá vált, hogy a tüdőrákok döntő hányadáért a dohányzás tehető felelőssé. Hazánkban a különféle szigorítási célzatú intézkedések ellenére is a lakosság körülbelül 38%-a naponta átlagosan 16 szál cigarettát szív el, így nem meglepő, hogy Magyarország továbbra is világelső a tüdőrák-halálozás terén. Hazánkban évente hozzávetőleg kilencezren vesztik életüket e – potenciálisan megelőzhető – betegség miatt.
A daganatoknál gyakran emlegetett mérőszám az úgynevezett 5 éves túlélési idő, ami annak a valószínűsége, hogy a páciens a diagnózistól számított 5 év múlva is életben lesz. Ez a tüdőrákoknál lesújtóan alacsony, csupán 18%. A magas halálozási arány hátterében az áll, hogy a tüdőrákot a legtöbb esetben előrehaladott stádiumban fedezik fel, amikor a páciensnek már panaszai vannak (például: köhögés, mellkasi fájdalom, testsúlycsökkenés), és a terápiás lehetőségeink korlátozottak. Ezzel szemben a korai tüdőrák, ami még nem okoz tüneteket, nagyon jó eséllyel kezelhető, sőt a páciens élete akár meg is menthető. A képalkotó diagnosztika egyik kihívása az ilyen kicsi rákok kimutatása, és ezáltal a megbetegedés okozta halálozás csökkentése. A tüdőrák szűrővizsgálatát néhány évtizede az akkoriban korszerűnek számító mellkasröntgennel, illetve köpetelemzéses vizsgálatokkal végezték. Ezek a próbálkozások sajnos nem jártak sikerrel, mert hiába sikerült több rákos pácienst kiemelni, a tüdőrákban elhunytak számát ezzel párhuzamosan nem tudták csökkenteni. Később, a komputertomográfás (CT) vizsgálat elterjedésével felmerült annak a lehetősége, hogy a CT-t tüdőszűrésre is használják, hiszen a tomográfás leképezés kiválóan alkalmas az apró elváltozások megjelenítésére. A módszer általános szűrésben való használatának egyik jelentős hátráltató tényezője a CT-vizsgálatból származó viszonylag magas sugárdózis. A szűrővizsgálatoknál alapkövetelmény, hogy a vizsgálatból fakadó rizikó (jelen esetben a sugárterhelés) ne legyen nagyobb, mint a szűrendő betegség kockázata, éppen ezért sokáig nem volt ajánlott vizsgálómódszere a tüdőráknak.
Egyik oldalon az alacsony sugárdózissal (kb. 0,1 milliSievert – mSv), de kevés klinikai haszonnal járó röntgen vizsgálat, másik oldalon a magas sugárdózissal (kb. 7-10mSv), és jelentős klinikai haszonnal járó CT vizsgálat állt. A technika fejlődésével lehetővé vált, hogy a jó képminőség eléréséhez használt sugárdózis folyamatosan csökkenjen. Ma már egy korszerű CT-készülékkel, a páciens testalkatától függően a tüdő 2 mSv-nél kisebb sugárdózissal is leképezhető és nem ritkák az 1 mSv alatti vizsgálatok sem. Sőt egyes technikákkal (például: iteratív rekonstrukció) a tüdő CT-vizsgálata a mellkasröntgen-vizsgálat során használt dózis mennyiséggel is elvégezhető! A 3 mSv-nél kisebb sugárdózissal járó mellkasi CT-vizsgálatot nevezzük alacsony dózisú (vagy low dose – LDCT) vizsgálatnak, és ez a módszer áttörést hozhat a tüdőszűrésben, azáltal, hogy alacsony sugárdózis mellett a
korai rákot is kimutathatja. Az alacsony dózisú CT-tüdőszűrés hatékonyságát több nemzetközi tanulmányban is vizsgálták, illetve jelenleg is folyamatban van több ilyen kutatás. Az első ilyen nagy vizsgálat eredményeit 2011-ben hozták nyilvánosságra. Ez volt az amerikai Nemzeti Tüdőszűrő Vizsgálat (National Lung Screening Trial – NLST), ami során közel 53000 nagy kockázatú, erős dohányost vizsgáltak évente alacsony dózisú CT-vel vagy mellkasröntgennel. A vizsgálat végén megállapították, hogy a CT ágon a tüdőrák-halálozás 20%-kal csökkent a röntgenvizsgálathoz képest. Az eredmények hatására 2013 decemberében az Amerikai Népegészségügyi Prevenciós Szervezet (US Preventive Services Task Force) B evidenciával az ajánlott szűrővizsgálatok közé sorolta az új eljárást. Európa több országában, köztük Magyarországon is folynak az NLST-hez hasonló modellvizsgálatok, melyek céljai: meghatározni a CT-tüdőszűrésre legoptimálisabb populációt, kidolgozni utókövetési ajánlásokat, és költséghatékonysági elemzéseket végezni. Az LDCT tüdőszűrés a hazai lakosság számára is elérhető, de általánosságban nem elterjedt vizsgálómódszer. Ez egyrészt azért van, mert még nem létezik európai vagy nemzeti érvényű ajánlás, hogy kiket és milyen gyakran kellene szűrni. Továbbá sem a páciensek, sem kezelőorvosaik (háziorvosok, tüdőgyógyászok) nincsenek kellően felvilágosítva ennek a modalitásnak a potenciális hasznáról, illetve az sem világos számukra, hogy milyen centrumokban érhető el ez a módszer.
Éppen ezért örömömre szolgál, hogy 2018 őszétől Debrecenben a Bethlen utcai rendelőintézetben nyitja meg kapuit hazánk első dedikált, alacsony dózisú CT-tüdőszűrő centruma. Az itt beüzemelt korszerű CT-készülék és a felkészült személyzet feladata
az lesz, hogy támogassa a lakosságot a tüdőrák elleni harcban, és a korai diagnózis elősegítésével minél több emberi élet megmentéséhez járuljon hozzá. Ez a szűrővizsgálat mindenki számára térítésmentesen elérhető lesz, de beutalóhoz van kötve. A szűrés mellett az ide látogatóknak lehetőségük lesz dohányzásleszoktató programokban is részt venni.